Nem antibiotikum tartalmú méhtabletta hatékonyságának vizsgálata tejelő szarvasmarha állományokban – TDK dolgozat összefoglaló

 Készítette: Kiss József, állatorvostan hallgató, VI. évf.

2022. TDK és a Magyar Buiatrikusok Társasága díjazottja

Témavezető: Dr. Szenci Ottó emeritus egyetemi tanár, ÁTE Szülészeti Tanszék és Haszonállat-gyógyászati Klinika

A tehenészetekben világszerte általánosan elfogadott, hogy a magzatburok-visszamaradásokat antibiotikum tartalmú helyileg adott méhtablettákkal vagy intramuscularisan adott készítményekkel kezelik. Szoros kapcsolat feltételezhető az állattenyésztés által igényelt antibiotikum felhasználás és az egyre növekvő antimikrobiális rezisztencia között mind állatgyógyászati, mind humán vonatkozásban, ezért egyre nagyobb hangsúly helyeződik olyan innovatív, alternatív kezelések kifejlesztésére, amelyek antibiotikumok bevonása nélkül teszik lehetővé az egyes rendellenességek, mint pl. a magzatburok-visszamaradások kezelését.

Ezen rezisztencia elleni küzdelemben lehet segítségünkre többek között a gyógynövények hatóanyagainak alkalmazása, amiknek egyik fő előnye, hogy nincs káros mellékhatásuk, nem jár maradékanyag képződéssel és használatuk esetén nem kell élelmezés-egészségügyi várakozási idővel számolni.

A felmérésünk során azt vizsgáltuk, hogy az antibiotikum hatóanyaggal rendelkező méhtabletta kiváltható-e annak gyógynövény tartalmú alternatívájával (Uraksha, Garuda Trade Kft.) tejelő szarvasmarhák postpartum jelentkező magzatburok-visszamaradások kezelése során. Illetve, hogy ezen kezelések hogyan befolyásolják a tehenek ismételt vemhesülését. Mindezt az antibiotikumos kezelések szakirodalmi adataival vetettük össze.

Involúciós adatlap segítségével összesen 164 ellés adatát jegyeztük fel 2021 májusa és augusztusa között egy deszki és egy szerepi tejelő szarvasmarha telepen. Ezen az adatlapon feljegyzésre kerültek az ellés körülményei, a magzatburkok távozásának időpontjai és a következő mesterséges megtermékenyítések dátumai.

A vizsgálatunkban két csoportot állítottunk fel: az U-csoport (n=41) a magzatburok-visszamaradással diagnosztizált és Uraksha méhtablettával kezelt állatok, illetve a K-csoport (n=123) magzatburok-visszamaradással nem diagnosztizált, kezeletlen kontroll csoport. Két fő szempont szerint hasonlítottuk össze a vizsgálati csoportok adatait: a magzatburok-visszamaradás előfordulása, illetve az újbóli mesterséges megtermékenyítések eredményessége szempontjából.

A magzatburok-visszamaradást abban az esetben állapítottunk meg, ha az ellést követő első nap végéig nem távoztak el a magzatburkok. Ezen esetben Uraksha méhtablettával kezeltük az állatokat és feljegyeztük, hogy az ellést követően hányadik napon távoztak a magzatburkok. Az U-csoportban átlagosan a 2,8. napon távoztak a magzatburkok. Az U-csoport egyedeinek 14,6%-nál az ellést követő első napon, 34,2%-nál az ellést követő második napon, 19,5%-nál a harmadik napon, 24,4%-nál a negyedik napon, 4,9%-nál az ötödik napon és 2,4%-nál a hatodik napon távoztak el a magzatburkok. A K-csoportban minden esetben legkésőbb az ellést követő nap végéig távoztak a magzatburkok. Ez alapján elmondható, hogy az Urakshával kezelt csoport eredménye 2,2 nap különbséggel közelít az egészséges csoport eredményéhez (P<0,001).

A vizsgálat során a K-csoportból 9 állat, az U-csoportból 14 állat került ki a telepről, elhullás, ill. kényszervágás miatt, így az összlétszám a következő vizsgálatok során 141 egyedre csökkent (U-csoport: n=27, és K-csoport: n=114).

Az újbóli mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatosan vizsgáltuk a termékenyítési indexet,

az első mesterséges termékenyítés sikerességét, a szervizperiódust és a két ellés közötti időszak hosszát. A termékenyítési index esetén mindkettő csoport átlagosan elvárható eredményt mutatott: az U-csoportban 2,4 míg a K-csoportban 1,9 volt. Az első mesterséges termékenyítésre vemhesültek aránya az U-csoportban 37%, míg a K-csoportban 36,8% volt. Százalékos arányban ugyan a különbség nem szignifikáns, de nagyobb arányban vemhesültek az U-csoport egyedei (96,3%) a K-csoporthoz képest (93%). A szervízperiódus az U-csoportban 72,2 nap, a K-csoportban 66,4 nap, míg a két ellés közötti időszak hossza az U-csoportban 400,7 nap és a K-csoportban 368,9 nap lett, ami a komplikációkkal és az abból való felépülés időtartamával magyarázható.

A vemhesülési arány (U-csoportban 96,3%, K-csoportban 93,0%) a szakirodalomból származó antibiotikummal kezelt vizsgálati eredményekhez képest kiemelkedő (oxitetraciklin - 77,7%, cefalosporin - 76%, penicillin G - 66,6%¹).

Mindezek alapján megállapítható, hogy a gyógynövényes méhtabletta bíztató eredményeket mutat és a növekvő antibiotikum rezisztencia tükrében alternatív lehetőségként szolgálhat. Ugyanakkor azokon a telepeken, ahol a magzatburok-visszamaradások kezelésére ma még az antibiotikum tartalmú méhtablettákat használják, célszerű lenne a gyógynövény tartalmú méhtablettákkal kezelt állatok adataival is összehasonlítani, hogy meg lehessen győződni egyik vagy másik kezelés hatékonyabb voltáról, ha az általunk kapott eredmények nem győznék meg.

¹: Ekrami B, Ghasemzadeh S, Kordjazy H (2008) Comparison the Effect of Single Intra-uterine Administration of Three Antibiotics for the Treatment of Endometritis on the Conception Rate of a Dairy Herd. In: Proceedings, The 15th Congress of FAVA-OIE Joint Symposium on Emerging Diseases